Vashegyi György és együttesei, a Purcell Kórus és Orfeo Zenekar, 2014 óta a Versailles-i Barokk Zenei Központtal (CMBV) együttműködve több francia barokk operaritkaságot mutattak be. 2017 tavaszán Jean-Philippe Rameau 1749-ben komponált Naïs című operáját adták elő a Müpában: 2018 májusában, a Glossa kiadónál jelent meg a műből készült kétlemezes album, melyet a nemzetközi sajtó kiváló kritikái mellett több rangos díjjal is elismertek.

A mű által jelentett kihívások

Jean-Philippe Rameau életének legsikeresebb szakaszában, az udvari zeneszerzői státusz kezdetén, 1749-ben komponálta a Naïst, mely „Az opera a békéért” alcímet viseli (a prológ az 1748-as aacheni békekötésnek állít emléket). Egyik legfőbb különlegessége műfaja: e prológusból és 3 felvonásból álló „pastorale héroïque” („hősi pásztorjáték”) átmenet az általában 5 felvonáson át kibontott cselekményszállal, kidolgozott karakterekkel bíró „tragédie lyrique”, valamint a balettekkel és kórustételekkel tarkított „opéra-ballet” közt. Előadása igen nagy kihívást jelentett a címszerepet éneklő Chantal Santon-Jeffery szoprán és a magashangú tenor, Reinoud Van Mechelen (Neptune) számára. Florian Sempey és Thomas Dolié baritonok hathatós támogatására, az Orfeo Zenekar virtuóz játékmódjára és a Purcell Kórus – mostanra vitathatatlanná vált – francia barokk stílusismeretére is nagy szükség volt, hogy az álruhába bújt, szerelmi bánatban szenvedő istenségről, félreértett próféciáról és olümposzi játszmákról szóló, 18. századi mese teljességében és sikeresen szólalhasson meg.


A díjak

A lemez által szerzett szakmai elismerések közül kiemelkedik a Német Hanglemez-nagydíj (Preis der Deutschen Schallplattenkritik), melyet a Purcell Kórus és Orfeo Zenekar a 2014-ben lemezre vett Les Fêtes de Polymnie című, szintén Rameau-opera Glossa-albumával is kiérdemelt már. Szintén nem az első alkalom, hogy a párizsi Opéra Magazine kritikusai díjazták Vashegyi Györgyöt és együtteseit: a Les Fêtes de Polymnie és az Un Opéra pour Trois Rois című lemezek után a Naïs-album is megnyerte a rangos operai szaklap Gyémánt Nagydíját (Diamant de l’Opéra).

Kritikák

A Naïst a közönség, a nemzetközi díjak, és az európai – elsősorban francia – sajtó is kitüntette figyelmével, elismerésével. A kritikusok egyöntetűen méltatták Vashegyi György energikus vezénylését, az Orfeo Zenekar egyszerre lendületes, mégis hajlékony játékát, a Purcell Kórus telt hangázását, kiváló kiejtését, és természetesen a stílust mélyrehatóan ismerő francia szólistákat is.

„Vashegyi György fenséges, rugalmas és drámai gesztusaiban feltűnik a (stílusát tekintve a maga korában teljességgel besorolhatatlan) Rameau-ra jellemző tiszta, légies karakter […] Ami azonnal szembeötlik, az a hangszínek és a tagolás iránti érzék; kellő adottságok a tervező és festő Rameau zenéjének hallatlan újszerűséggel való rekonstruálásához. […] Elsajátította e pontos, gazdag és fenséges, de mégis kifejező és emberközeli zenei nyelvet, akárcsak a hangszínekhez való ízlést. Vezénylésének következetessége és szilárdsága elvitathatatlan szakértelemről tanúskodik […] képes jól artikulálttá, változatossá és kontrasztossá tenni minden egyes részt, továbbá megtalálni azok karakterét és érzelmi kihívásait […] A zenekar értelmes játékmódja elragadóvá teszi e „pastorale héroïque”-ot, hősi pásztorjátékot, és feltámasztja a legnagyobb olümposzi isteneket, Neptunuszt, Plútót és Jupitert.” – írja Hugo Pabst a Classique News hasábjain.
„A Purcell Kórusnak ez már nem az első megmérettetése a francia zenében, és nyelvtudása méltó a legnagyobb dicséretre, akárcsak az életerő és a dús hangzás minden egyes kórustételben. Az Orfeo Zenekar pedig szintén bőkezűnek mutatkozik a hangszeres tündöklés terén, nemcsak a lélegzetelállító prológusban, hanem a három felvonás mulatságaiban is, többek között a második felvonás pásztorjátékának ízes müzettjeivel.” – dicsérte az együtteseket Laurent Bury, a francia Forum Opéra kritikusa.
„Az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus lenyűgözően valósítja meg mindezt, és olybá tűnik, hogy teljes mértékben kibontakoztatják erényeiket: erőteljesség, változatosság, a hangszínek nyíltsága… A sarabande-ból (I. felvonás) például az is kiderül, hogy a gyengédség nem ismeretlen a két együttes számára. A II. felvonás cseppet sem színtelen müzettjei valódi gyönyörűségek. Ezen felül a kórus a vitathatatlan intenzitás, a zenekar pedig a természetesség és a helyes zenei tagolás benyomását kelti. Egy szó, mint száz, félelmetesen jól hangzik az egész, úgy a tempók, mint a dinamika és a színek tekintetében.” – a Le Babillard kritikusa, Loïc Chahine vélekedett így.
Michel Parouty, a lemezt díjjal is kitüntető Opéra Magazine kritikusa ezt írta a lemezről: „Egy lelkes Purcell Kórus, egy szikrázó Orfeo Zenekar – a vonósok lágyak, a mély fúvósok kifogástalanok, a fuvolák elragadók. Már a nyitánytól kezdve megmutatkozik Vashegyi György törekvése a hangzás kiegyensúlyozottságára és a hangszeres anyag finomságára; a vezénylete dinamikus, változatos, színes, ésszerű módon energikus, ugyanakkor képes a gyengédségre.”
„Hogyan lehet ma koncerttermi körülmények között megfelelni a Naïs kihívásainak, melyeket az opera igen szerény, de Rameau zseniális zenéjétől mégis elbűvölő cselekménye támaszt? Vashegyi György élénk, kifinomult és formateremtő lendületet visz a darabba, ahogyan kiemeli a különböző zenekari szólamokat, a közjátékok és táncok karakteréhez ütemezi azok kísérőzenéit, és olyan, rendkívül árnyalt dinamikai érzékkel vezeti az énekeseket, mely az utolsó hangig fenntartja a hallgató figyelmét. [...] A nyitány és prológus elején összecsapó istenek földrengető erejét a színekben gazdag Orfeo Zenekar és az elszánt Purcell Kórus kölcsönzi.” – írta Jean-Pierre Sicard a ResMusica.com-on.
A lemez híre Németországba is eljutott, Wolfgang Schicker, a BR Klassik kritikusa ezt írta: „Vashegyi György a Purcell Kórussal és az Orfeo Zenekarral együtt mutatja meg azt, amit annak idején Rameau legélesebb kritikusa, Rousseau így fogalmazott meg: «Senki nem értette jobban az ellentétek művészetét.»”

A folytatásról

Vashegyi György együttesei és a CMBV közti együttműködés a francia barokk gyöngyszemeinek újrafelfedezése terén nem ért véget: 2018 tavaszán koncerten adták elő és lemezre is rögzítették Rameau opéra-ballet-ját, a Les Indes Galantes-ot (mely album terv szerint 2019. elején jelenik meg), ez év szeptemberében pedig 250 év után először szólaltatták meg a 18. századi francia operaszínpad egyik legsikeresebb művét, Charles-Hubert Gervais Hypermnestre című operáját – az érdeklődők hamarosan ezt is lemezen hallhatják.